csak a bkv sztrájkolhat? elég nagy baj.

ó mennyi város, mennyi nép.
ó mennyi messze szép vidék!
rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

mielőtt még mindenkit elkapna a frász, elmondom: nem biztos, hogy tudok mindennap jönni. sőt. a hétvége mondjuk erre van, de hát a sims fogságba ejtett...

ez lesz a legszebb nap az évben: amikor éjfélt üt az óra, amikor elkezdődik a Himnusz, amit együtt éneklünk, amikor mindenki kilövi az összes létező tüzijátékot. csodálatos. a legszebb, a legőrültebb. ez az amire mindenki vágyott, hogy végre legyen ennek az évnek is vége. az új év mintha egy újrakezdés lenne.
B o l d o g
Ú j
É v e t
K í v á n o k !

BLNT boldog szülinapot utólag is!:)

-9 °C

emlékszem, ahogy feküdtem a hóban - kicsi, piros folt, kezdtem kihűlni, körülöttem farkasok. nyalogattak, harapdáltak, cibálták a testemet, próbáltak egyre közelebb nyomulni. az összezsúfolódó testek elfogták azt a kevés meleget is, amit a nap adott. jég csillogott a nyakuk szőrén, a leheletük párafelhőként függött körülöttük a levegőben. a bundájuk pézsmaillata vizes kutyaszőr és égő falevelek szagára emlékeztetett, egyszerre volt kellemes és rémisztő. a nyelvük melegétől fölengedett a bőröm; goromba fogak tépték a ruhám ujját és akadtak a hajamba, a kulcscsontomat karistolták, tapogatták az ütőeret a nyakamon.
sikíthattam volna, de nem tettem. harcolhattam volna, de nem tettem. csak feküdtem, és hagytam, hogy megtörténjen, figyeltem a felettem lassan szürkébe váltó fehér, téli égboltot.
egyikük a tenyerembe dugta az orrát, majd az arcomhoz. árnyékot vetett rám. sárga pillantása az enyémbe mélyedt, miközben a többi farkas ide-oda rángatott a földön.
álltam a pillantását, amíg csak bírtam. sárga szemek. egészen közelről az arany és a mogyoróbarna ezernyi árnyalatában ragyogtak. nem akartam, hogy elforduljon, és ő nem is vette le rólam a szemét. meg akartam ragadni a nyakát, de a kezem a mellkasomon maradt, a karom a testemhez fagyott.
nem emlékeztem, milyen a meleg
aztán elment, és a többiek közelebb jöttek, túl közel, fullasztóan közel. valami lüktetett a melkasomban.
lement a nap, nem volt többé fény. haldokoltam.. nem emlékeztem az égre.
de nem haltam meg. elvesztem a fagy tengerében, aztán a meleg világában születtem újjá.
egyvalamire emlékeztem: a sárga szempárra.
azt hittem, nem találkozunk többé.

egy kisebb formájú köd veszi körül környékünket.

vajon felerősödik-e? egyszerűen eltűnik, mint a régi szerelem. de még talán vissza lehet hozni: egyetlen varázslat, csábítás elég. vagy ez az a téveszme, amiben mindenki hisz? ha már szerelem, akkor tűz bomba, amit nem lehet eloltani. csak lassan elhalványul, majd füstté lesz.